A Morfogenetikus mező, avagy a „Mindent tudó tér”
Sokan kutatták, sokan sok névvel illették már azt a láthatatlan energiahálót, ami összekapcsol minket.
A Mátrix című film igencsak utópisztikusan, és a hollywoodi kelléktár teljes arzenálját felsorakoztatva, robbantotta be a köztudatba.
A filmben, Morpheus így fogalmaz:
"A Mátrix mindenütt van, körülvesz minket. Még most ebben a szobában is. Azt látod ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a TVt. Mindig érzed. Mikor munkába mész, vagy éppen templomba."
Bár a film története egészen más irányba vezet, mégis átsejlik az igazság és a valódi lényeg. Sokan azóta is mikor a "mátrix" szót használják, éppen erre, a mindent összekötő információs mezőre gondolnak.
Napjainkra teljes mértékben elfogadottá vált, hogy vannak meridiánjaink, csakráink, különböző energiarétegeink, amiket a kor technikai fejlődésének köszönhetően könnyen lehet mérni, vagy fotózni.
Tudjuk azt is, ha a hangulatunk változik, szomorúak, haragosak, betegek vagyunk, vagy épp a szerelmet, a boldogságot, a határtalanságot éljük meg, akkor energia mezőnk velünk együtt változik. Mindez egyfajta rezgésként terjed ki a térbe, létrehozva és megjelenítve a lelkünk kivetülését a minket körülvevő energia mezőben. Bár ez kevésbé van köztudatban, de ezek az energia mezők képesek kapcsolatba lépni egymással, és egy szemmel láthatatlan szállal összekötve, egyfajta tudattal rendelkező hálót alkotnak.
Itt köszön vissza a film analógiája, hiszen a média kiválóan alkalmazza ezt, de valamiért mégse helyezi a kirakatba.
A morfogenetikus mező megfogalmazása Rupert Sheldrake kiváló biológus, és író nevéhez fűződik, aki számos kutatásával bizonyította annak létezését. Shaldrake professzor a növények alakfejlődését, és azoknak a változásait kutatva, jutott arra a következtetésre, hogy egyfajta "morfikus rezonanciával" öröklődik tovább az információ, ami nem csak a növényvilágban, de az állatok, és az egész élővilág között is megfigyelhető.
Mindez a sejtinformáció részeként, nem csak a reprodukciót határozza meg, de a rezonancia segítségével, a generációs láncolaton vihető tovább minden addig megszerzett tudás és képesség, ami a morfogenetikus mezőben játszódik le.
Egyik legismertebb a Hét kísérlet amely megváltoztatja a világot című könyvében, arra keresi a választ, hogy miképpen lehetséges, hogy az amputált végtagú emberek érzik elvesztett testrészüket? A galambok, hogyan képesek nagy távolságból teljes pontossággal hazatalálni? Vagy hogyan érzi meg egészen pontosan házi kedvencünk, mikor érünk haza?
Mindezek a jelenségek téren, és időn is túlmutatva képesek hatni, így a megérzések, a telepátia nem valamiféle paranormális megnyilvánulás, hanem a mindent, mindennel összekötő, morfogenetikus mező bizonyítéka.
Ugyanezt a jelenséget Bert Hellinger a családfelállítás létrehozója, szellemi mezőnek hívja.
Csoport terápiáját a résztvevők által létre hozott térben, a szellemi mező segítségével végzi.
Talán hihetetlennek tűnik, mégis nagyon egyszerűen kaphatunk választ olyan kérdéseinkre is, amit mi magunk nem tudhatunk.
Ezek az információk a rég múlt időkből, a felmenőink által hordozva és átörökítve, leképezhetővé válnak a térben.
Ahogyan a sejt tartalmazza az egész testre vonatkozó információt, úgy Carl Gustav Jung által olyan szépen megfogalmazott és találóan elnevezett kollektív tudattalanban, valóban benne foglaltatik a Földön élők tudata.
Minden megszerzett tudás, a szociális és társadalmi rendekbe való illeszkedés, a kultúra, a zene, a találmányok, a sportteljesítmények, és minden ami velünk történik, az a kollektív tudattalanba kódolva a világ legtávolabbi részén élőkkel is történik.
Folytatva a gondolatmenetet ez igen messzire vezet, szinte már Krisztusi magasságokba emel.
"Hiszen ami velem történik, az veled történik meg, így vállalva ennek felelősségét, amit nem tennék meg magammal, azt nem tenném meg veled sem."
Remélem, hogy az emberiség hamarosan eljut abba a minőségbe, hogy a mező összekötő erejét, napi szinten sokoldalúan, és tudatosan használja fel. Nem csak az öngyógyító folyamatokban, csoport vagy egyéni terápiákon, önfejlesztő körökön, vagy bármely tudatosan szerveződő társas összejöveteleken.
Ahol egy csoport, de akár csak két ember is összeül, ott a csoport össztudata pontosan a mező által szerveződik és rendeződik.
Mindig rácsodálkozunk, hogy éppen azok vannak jelen a térben, akiknek aznap találkozniuk kellett. Nevezhetjük ezt megérzésnek, Isteni sugallatnak, kinek hogyan tetszik, én a mező számlájára írom.
Hiszen, ez az információs tér képes megsúgni mindent, amire az élet utamon, a fejlődésemhez szükség lehet, mint egy gondoskodó anya, aki megtart és felemel.
Azt hiszem, soha nem szűnök meg csodálni ezt a végtelen teret.
Ragán Alíz
