Sokáig én is rejtegettem magam, egyik bántalmazó kapcsolatból sodródtam a másikba. Féltem hangot adni a vágyaimnak, ha mégis összejött már kiabáltam... Ettől nagyon rosszul éreztem magam. Elkezdtem tökéletes szerepeket játszani, hogy megfeleljek és kerüljem a további vitákat. Végül már minden kapcsolatomban így működtem.

Nem tudtam róla így teszek, csak volt egy belső feszültség bennem. Egyik szerencsétlen helyzet követte a másikat, állandóan csak a következő probléma megoldására volt erőm, míg végül teljesen kimerültem és autoimmun beteg lettem. 

Ezen a ponton kezdődött el a mélyebb önismereti munka, mivel akkor már Reflexológus voltam, mégis nagyon távolra sodródtam önmagamtól. 

Családállítást kezdtem tanulni, Kineziológiát és Coachingot, és minden más módszert, amiről azt sejtettem segíthet. 

Világossá vált, hogy a szerepek, amiket felvettem nem csak a megfelelési kényszerből jött, de generációk óta, női felmenőim is pontosan így tettek. Az örökül kapott szenvedéseiket végül feloldottam, így rátaláltam arra a nőre, aki legbelül voltam. A Coachinggal megtanultam úgy vezetni az életem, hogy önazonosan és céltudatosan haladjak. 

Felvállalom magam, bízom az életemben és a kapcsolataim minősége is megváltozott.

Őszintén mondhatom, hogy létezik boldog élet, önmagad hátra sorolása és rejtegetése után!