A párkapcsolaton belüli erőszakról

Van egy fontos téma amiről nem szívesen beszélünk, pedig nagyon gyakori jelenség.

Az erőszak.

És akkor itt már látjuk is a filmbeli jelenetet, ahogy a nő a sötét sikátoron botorkálva szexuális erőszak áldozata lesz.

Talán még kommentálhatjuk is, hogy hülye… minek ment oda…ismerős nem?

Az erőszak nem csak ez…számtalan formában létezik. Sokszor észrevétlenül kúszik be, mert annyira a mindennapok része lett az emberi durvaság, az ahogy figyelmen kívül hagyjuk a másik mire vágyik, meg se kérdezzük, csak elmegyünk mellette…

Minden olyan esemény, ami akaratom ellenére történik velem, amire nem adtam engedélyt, nem kértem, vagy akár verbálisan elnyom, szenvedést, fájdalmat okoz, az erőszak.

A verbális bántalmazásra most nem térek ki, az önmagában egy mély merítés lenne…

Maradjunk most a tettekkel való elnyomás vonalán és konkrétan a családon belüli erőszaknál.

Szinte természetes…ritkán emelünk szót érte, ha halljuk, mi megy a szomszéd házban…elfordulunk…

A házasság jogán több ezer évig teljesen elfogadott volt, hogy a férj tetszése szerint gyűrheti maga alá az asszonyát. Megvette, az övé, kialakult egy olyan norma, hogy a férfinak ez jár, elveszi ami kell.

A nő eltűri, sőt a középkorban ha élvezte az együttlétet már feslett volt.

Ezek a durvaságok nem tűntek el nyomtalanul.

Ott él a genetikai kódban a lenyomat, a nők pedig generációkon át megtanultak együtt élni vele.

Mondjuk, de jó, hogy most már modern világban élünk és örülünk milyen tudatosak lettünk…talán így is van.

Mégis számtalan alkalommal jön fel a terápiás ülésen, ahogy a nő zokogva meséli, hogy végül is akarata ellenére történt az együttlét, vagy túl gyorsan teperték le.

Vannak ugyan szélsőséges esetek, amikor pont attól lendül be a férfi, hogy a nő tiltakozik, de az a sikátoros eset pepitában, csak otthon történik…

Legtöbbször ez úgy zajlik, hogy nem mert, vagy nem volt ideje nemet mondani, ezért úgy csinált, hogy ne tűnjön fel…

Ezek olyan mélyen bekódolt programok a női testben, hogy automatikusan kapcsol át egy váratlan helyzetben. Szinte azonnal szerepbe kerül és eljátszik valamit, hogy béke legyen. Jobb előbb túlesni rajta, mint újabb konfliktusba kerülni, újabb veszekedést hallgatni, újra azt érezni, hogy alkalmatlan feleség.

Egy bántalmazó házasságban ez igen gyakori.

Ahogy az is, hogy a férj nem tud róla, mivel úgy tűnik a nő is benne van…

Valójában épp egy újabb traumát él meg, mert a nő oldaláról ez egyfajta erőszak. Nem volt vágy benne, csak eltűrte. Fizikailag és lelkileg is fáj az ilyen együttlét, később pedig kialakulhatnak női betegségek. Ezzel falat húz és biztonságos távolságba kerülhet egy időre.

Nagyon nehéz téma ez…mert amikor valaki elnyomásban él otthon, az kialakít egy olyan felvett személyiséget aki mögé elbújva túlélhet.

Neki nem fáj, ő kibírja, így minél többször veszi fel a szerepet annál távolabb kerül a valódi érzéseitől. Végül megtörténik az azonosulás, a jelmez lesz a fő karaktere…állandósul az arcára erőltetett mosoly, és ha nem jön egy erős külső ráhatás ami kimozdítja, akkor évek mennek el.

Ezért is nagyon fontos az önismeret, hogy feltárásra kerüljön az a kiinduló helyzet ahol törés keletkezett. Stressz helyzetben, ahol védekezni kellett, egy későbbi hasonló szituációban az agy már kapcsolja is a begyakorolt túlélési szerepet. Mindez olyan gyorsan történik, hogy épp csak egy villanás, talán egy pillanatra kimerevedik a kép, de már folyik is tovább a megszokott rendben.

A stressz helyzet sok esetben gyermekkorig nyúlik vissza. Olyan gyermekkori trauma, ahol valamilyen erőszak történt, és berögżült a megküzdési stratégia. Nem feltétlenül kell, hogy szexuális abúzus legyen, bár abban az esetben ez egyenes út lesz.

A terápiás folyamat mindkét esetben hosszú lehet, mégis érdemes belevágni, mert türelemmel feldolgozható.

Minden nő értékes és megérdemel egy olyan életet, ahol szabadon rendelkezik a teste felett és nyíltan meri kommunikálni az érzéseit.