Az átalakított harag erőforrás is lehet

Érezted már, hogy elöntött a harag, és képtelen voltál uralni az érzéseidet?

Történt egy váratlan helyzet, ami kibillentett. A pulzusod egy szempillantás alatt már az egekben is volt, a harag elárasztotta a tested. Az elméd képtelen volt tisztán és reálisan gondolkodni, csak a pusztító érzelem tombolt benned. Kedved lett volna összetörni valamit, hogy szabadulj a feszültségtől.

Sokunkkal előfordult már ez a forgatókönyv.

Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta, a családterápia kidolgozójának úttörője, remekül vezeti le ezt az érzelmet. Így ír a haragról:

„Valószínűleg az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy felelősen, tudatosan bánjunk önmagunkkal. Ennek a feladatnak az egyik összetevője az érzéseinkkel való bánásmód. A harag az egyik leggyakrabban megélt, mégis legrosszabbul kezelt érzelem."

A harag reakció. Nem arról van szó, hogy mi leszünk dühösek, hanem hogy dühöt érzünk. A düh a miénk: nem mi vagyunk az. Mégis vannak emberek, akik szerint a harag rajtunk kívülről érkezik, talán egy esemény hatására. Mások egy bennük zajló dolog eredményének tartják.

Akárhogy is legyen, a harag reakció. Amikor megtörténik az esemény, mi értelmezzük, és jelentést tulajdonítunk neki. Ez eredményezi a reakciónkat, vagy válik reakcióvá.

Vajon milyen rajtunk kívül álló események képesek leginkább úgy elevenünkre tapintani, hogy haraggal reagáljunk?

És olyankor mit szoktunk tenni?

Hogyan húzzuk ki magunkat a haragvó érzésből?

Ha tárgyilagosan tekintünk a haragos érzéseinkre, akkor észrevehetjük, hogy mindenféle választási lehetőségeink vannak:

• Megüthetjük a másik embert.

• Elismerhetjük a haragunkat azzal, hogy hangot adunk neki, vagy egyszerűen csak bevalljuk önmagunknak a létét.

• Hibáztathatunk valaki mást, megállapítva, hogy „ő dühített fel” bennünket.

• Magunkban is tarthatjuk a haragot, és fokozatosan elnyomhatjuk.

• Átválthatjuk a haragunkat az érem másik felére- sértődésre vagy félelemre-, és először azokkal az érzésekkel szembesülünk.

• Az élmény mélyebb szintjére tekinthetünk, hogy kiderüljön, vajon mi gerjesztette fel ténylegesen a haragunkat.

A harag felgyülemlik. Évekig éljük és gyűjtögetjük a haragvó érzéseket. Vannak, akik így gyűjtögették a haragot, ezért könnyen kiég náluk a biztosíték – a legkisebb dologra is „ugranak”. Rendszerint látszólag ez nem más, mint egy egyszerű bosszantó dologra való túlzott reagálás.

Ha az embernek magas önbecsülése van, akkor kevésbé érzékeny mások viselkedésére, s ezért kisebb szüksége van arra, hogy feldühödjön. 

"Amennyiben elfogadjuk, hogy a harag olyan természetes érzés, amely mindannyiunkban megvan, akkor vannak más lehetőségeink is a harag érzése mellett. Megtalálásuk érdekében nézzük meg az elvárásainkat és az észleléseinket, s találjuk meg hogyan bánhatunk ezzel a kettővel hiteles módon."

A haragról bővebben olvashatsz Virginia Satir A Satir-modell – Családterápia és ami azon túl van című könyvében.

Amit magam is tapasztalok a konzultációs folyamatok során, hogy a legtöbben képtelenek jól kezelni a haragjukat, amit gyakran elnyomnak magukban.

Ez a fajta megkűzdési stratégia talán a legveszélyesebb, mert a harag elrejtése, nagy erőt igényel. 

Amikor nem éljük meg, akkor energiát vonunk el magunktól, hogy tartani tudjuk ezt az állapotot. Sokszor tudattalanul tesszük, ami automatikus reakció a feltörő érzelemre. Olykor szándékosan próbálunk jól viselkedni, ránk merevedik a kedvesség álarca, hogy ne sérüljön a kifelé mutatott kép. 

Ez később addig is elmehet, hogy az elfojtott harag betegség formájába sűrűsödik össze a testemben.

A harag felszínre hozásával és transzformálásával az erő amit az elfedésre fordítunk vulkánként tör a felszínre. A haragod feldolgozása jelentős erőforrás lehet, ha lendületet tudsz venni belőle, és pozitívan, kreatívan használod fel.

Nem mellékesen a környezeted is boldogabb lesz, ha nem rájuk vetíted. 

Keress bizalommal, ha szeretnél megszabadulni a haragodtól. A személyiség fejlesztéssel egyéni és csoportos folyamatokban is nagyszerűen lehet kezelni ezt az érzelmet. Választhatod az érzelmi stabilitást, és a könnyed, rugalmas reakciókkal élt életet.