Érezted már, hogy elöntött a harag, és képtelen voltál uralni az érzéseidet?
Történt egy váratlan helyzet, ami kibillentett. A pulzusod egy szempillantás alatt már az egekben is volt, a harag elárasztotta a tested. Az elméd képtelen volt tisztán és reálisan gondolkodni, csak a pusztító érzelem tombolt benned. Kedved lett volna összetörni valamit, hogy szabadulj a feszültségtől.
Sokunkkal előfordult már ez a forgatókönyv.
Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta, a családterápia kidolgozójának úttörője, remekül vezeti le ezt az érzelmet. Így ír a haragról:
„Valószínűleg az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy felelősen, tudatosan bánjunk önmagunkkal. Ennek a feladatnak az egyik összetevője az érzéseinkkel való bánásmód. A harag az egyik leggyakrabban megélt, mégis legrosszabbul kezelt érzelem."
A harag reakció. Nem arról van szó, hogy mi leszünk dühösek, hanem hogy dühöt érzünk. A düh a miénk: nem mi vagyunk az. Mégis vannak emberek, akik szerint a harag rajtunk kívülről érkezik, talán egy esemény hatására. Mások egy bennük zajló dolog eredményének tartják.
Akárhogy is legyen, a harag reakció. Amikor megtörténik az esemény, mi értelmezzük, és jelentést tulajdonítunk neki. Ez eredményezi a reakciónkat, vagy válik reakcióvá.
Vajon milyen rajtunk kívül álló események képesek leginkább úgy elevenünkre tapintani, hogy haraggal reagáljunk?
És olyankor mit szoktunk tenni?
Hogyan húzzuk ki magunkat a haragvó érzésből?
Ha tárgyilagosan tekintünk a haragos érzéseinkre, akkor észrevehetjük, hogy mindenféle választási lehetőségeink vannak:
Megüthetjük a másik embert.
Elismerhetjük a haragunkat azzal, hogy hangot adunk neki, vagy egyszerűen csak bevalljuk önmagunknak a létét.
Hibáztathatunk valaki mást, megállapítva, hogy „ő dühített fel” bennünket.
Magunkban is tarthatjuk a haragot, és fokozatosan elnyomhatjuk.
Átválthatjuk a haragunkat az érem másik felére- sértődésre vagy félelemre-, és először azokkal az érzésekkel szembesülünk.
Az élmény mélyebb szintjére tekinthetünk, hogy kiderüljön, vajon mi gerjesztette fel ténylegesen a haragunkat.
A harag felgyülemlik. Évekig éljük és gyűjtögetjük a haragvó érzéseket. Vannak, akik így gyűjtögették a haragot, ezért könnyen kiég náluk a biztosíték – a legkisebb dologra is „ugranak”. Rendszerint látszólag ez nem más, mint egy egyszerű bosszantó dologra való túlzott reagálás.
Ha az embernek magas önbecsülése van, akkor kevésbé érzékeny mások viselkedésére, s ezért kisebb szüksége van arra, hogy feldühödjön.
"Amennyiben elfogadjuk, hogy a harag olyan természetes érzés, amely mindannyiunkban megvan, akkor vannak más lehetőségeink is a harag érzése mellett. Megtalálásuk érdekében nézzük meg az elvárásainkat és az észleléseinket, s találjuk meg hogyan bánhatunk ezzel a kettővel hiteles módon."
A haragról bővebben olvashatsz Virginia Satir A Satir-modell – Családterápia és ami azon túl van című könyvében.
Amit magam is tapasztalok a konzultációs folyamatok során, hogy a legtöbben képtelenek jól kezelni a haragjukat, amit gyakran elnyomnak magukban.
Ez a fajta megkűzdési stratégia talán a legveszélyesebb, mert a harag elrejtése, nagy erőt igényel.
Amikor nem éljük meg, akkor energiát vonunk el magunktól, hogy tartani tudjuk ezt az állapotot. Sokszor tudattalanul tesszük, ami automatikus reakció a feltörő érzelemre. Olykor szándékosan próbálunk jól viselkedni, ránk merevedik a kedvesség álarca, hogy ne sérüljön a kifelé mutatott kép.
Ez később addig is elmehet, hogy az elfojtott harag betegség formájába sűrűsödik össze a testemben.
A harag felszínre hozásával és transzformálásával az erő amit az elfedésre fordítunk vulkánként tör a felszínre. A haragod feldolgozása jelentős erőforrás lehet, ha lendületet tudsz venni belőle, és pozitívan, kreatívan használod fel.
Nem mellékesen a környezeted is boldogabb lesz, ha nem rájuk vetíted.
Keress bizalommal, ha szeretnél megszabadulni a haragodtól. A személyiség fejlesztéssel egyéni és csoportos folyamatokban is nagyszerűen lehet kezelni ezt az érzelmet. Választhatod az érzelmi stabilitást, és a könnyed, rugalmas reakciókkal élt életet.
Ragán Alíz