Az értő figyelem és az intimitás

Honnan tudom, hogy a másik fél nem figyel?

Amikor azt tapasztalom, hogy beszéd közben megakadok, elszakad a fonál, és össze vissza csapongok. Nincs össze fűzve a gondolat, nincs íve a mondani valómnak, nehéz kifejezni ami bennem van, végül elveszítem a fókuszt. Elkezd, egy furcsa érzés kialakulni a hasamban, ami képes egész a fejemig is felkúszni, és megzavarja a gondolataimat…nem az a szorongás féle, inkább csak egy sugallat, hogy valami megtört, kiüresedett, hiányzik.

A másik fél hiányzik…már nincs jelen. Ezt valahogy megérzed, hogy a másik csak bámul rád, de nem figyel. A fejében már máshol jár.

Honnan tudjuk? Mert tapasztaltuk az ellentétét, az értő figyelmet. Amikor azt érzem, hogy valami különleges erő nyílik meg közöttünk, mert a másik most csak rám figyel. Érdekli minden kiejtett szavam, és teljes lényével felém fordulva jelen van. Nem szükséges válaszolnia, érzem, hogy figyel. Könnyen formálódnak szavakká a gondolatok. Megtart, és emel azzal, hogy összefonódik a belső világommal, együtt van velem a pillanatban.

A legtöbb amit adni lehet, hogy ott vagy teljesen, amikor a valaki megnyílik neked. Ez a valódi intimitás, mert szabadon lehetsz önmagad.

A kapcsolatokból akkor kezd halványulni az érzelem, amikor elkezded azt érezni, hogy a másik már nincs jelen.

Már nem veled van…Valahol máshol van…

Már nem fontos ami benned van, nem szeretne, vagy nem tud kapcsolódni hozzád, és elindul a távolodás. Végül is válaszol, talán még bólogat is, de belül érzed, hogy valami eltűnt.

A figyelem…hogy fontos vagy…hogy veled van.

Sokszor elkezdődhet egy játszma kör, leggyakrabban tudattalanul. Megpróbálod rávenni, hogy megkapd ami a hiányzik, de innen már nem vagy önmagad. Elindulnak a különböző szerepek, amiket korábbi tapasztalataidból hozol be. Ahogyan a környezetedből láttad, sok esetben gyerekkorodban a szüleidtől. Rászólsz, hogy foglalkozzon veled, provokálod, vagy sértődötten elvonulsz. Ezeket aztán lehet kombinálni, de minden stratégia egyre jobban leválaszt önmagadról. Már nem tudsz őszintén megjelenni, és a kör bezárul.

Már te is távolodsz. Nem vállalod az érzéseid, elrejted magad, nem mondod el, nem mutatod ki azt, amire vágysz. Az intimitás megszűnik. A kapcsolat megbillen, itt már csak két bábu néz egymásra. Két séma, ami képes hosszú éveket is együtt tölteni.

Mindennapos jelenség…

Szomorú? Igen. Mert olyan kicsi kell ahhoz, hogy ez változzon.

Túl azon, hogy vannak bizonyos nyomógombok, fel nem dolgozott érzelmek, amit nagyszerűen lehet kapcsolgatni bármilyen társas kapcsolódásban. Ez valóban egy mélyebb merítés, mert korábbi hasonló események hatására került a felszínre. Ezeket leginkább önismerettel lehet oldani, és helyre tenni.

Mégis első lépésben sokat segít, ha elkezdem tudatosan visszahozni a figyelmet. Megteremtem hozzá a feltételeket, a minőségi együtt töltött időt, az intimitást, hogy a másik újra szabadon élhesse meg magát mellettem.

Ezzel elindul a közeledés.