Hogyan blokkolja az anyaseb az örömöm és a lehetőségeim?

Szeretnék megosztani egy történetet, ami sokakat érint és tipikus példája az anyaseb hordozásának.

Kliensemmel történt beszélgetésünk során, egyszer csak kifakadt, hogy mennyire lehúzza és elege van abból, hogy az anyja heti rendszerességgel hívja és panaszkodik.

Minden beszélgetés azonos forgatókönyv alapján zajlik. Megkérdezi, hogy van, de a választ meg se várja, máris önti rá, hogy neki épp milyen nehézségei vannak…

Mindig történik valami, amivel sajnálatot ébreszt benne. A beszélgetések után minden gondolata az édesanyja körül forog. Telítődik az anya érzéseivel, amit mostanáig a sajátjaként könyvelt el.

A konzultációs folyamatban felismerte, hogy valójában szégyelli magát az anyja előtt, a boldog kapcsolata és a teljesen normális élete miatt. Tulajdonképpen nem is bánja, hogy nem hallgatja meg…

Többször vette észre magán azt is, hogy nem tud feloldódni, mintha bűntudata lenne attól, hogy jól érezze magát. Határokat húz, mennyi az az öröm ami még belefér és hol van a pont, ahol már kényelmetlen.

Ez az érzés, és a belső vágyak fékezése az anyaseb olyan megjelenési formája, mikor a lány tudattalanul kezdi rombolni a saját boldogságát.

Az anya iránti „hűség” miatt, képtelen felvállalni a saját életét. 

Nem tudja teljesen kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket. A plafon ott lesz ameddig az anya is eljutott. Van egyfajta belső kényszer, hogy visszafogja magát, mert nem szeretne szembe kerülni, de még inkább az anya fölé kerülni.

Ez a dinamika több életterületen is megjelenhet.

Nem választok hozzám méltó társat, inkább vergődök egy nehéz kapcsolatban.

Nem fogadom el a magasabb pozíciót, mondván, hogy túl nagy felelősséggel járna.

Nem valósítom meg a céljaimat, mindig van egy frappáns válaszom arra, hogy miért is járna túl nagy kockázattal.

Módjával élem az életem, szűkösen, összehúzva magam.

Gyártom a problémákat, túlhajtom magam, vagy úgy élem meg az apró ügyeket is, mintha hatalmas gondot okozna.

Nem tudok kikapcsolódni, blokkolom magamban a jó érzéseket.

Az anya iránt érzett részvét azonban nem szabad, hogy elnyomja a saját magunk iránt érzett részvétet.

Az anyaseb feloldható.

Helyre állítható egy olyan belső egyensúly, ahol empátiával tudok kapcsolódni az anya nehéz sorsával, de már nem képez akadályt bennem.

Elfogadom, hogy az életem értékes. Teljesen rendben van, hogy növekedem benne és a saját álmaimat követem.