Mi az a TUDAGO és miért jó nekünk?

Agyunk homloklebenyi területén helyezkedik el, és a jelenben hozott választásainkért felelős a Tudatos Asszociációs Gondolkodási Terület. Ez az agyi terület vezérel, minden olyan cselekedetet, amit tudatosan, a MOST állapotában tartózkodva hozunk. Mivel a szó jó értelmében „érzelmektől mentes”, így nem tapad hozzá a múltban rögzült fájdalom, rossz beidegződés, félelem, valamint a félelem és fájdalom elkerülésére irányuló törekvés sem. 

A TUDAGO az új ötletek, kreatív új megoldások, alternatív lehetőségek megalkotója, valamint a rövid távú memória otthona. Itt tartózkodva az élet könnyed, mindig a lehető legjobb megoldások jutnak eszünkbe. 

Szoktuk is mondani, hogy fény gyúlt az agyamban! Nos, ilyenkor a TUDAGO-ban történik a villanás, ahogy az új idegpályák összekapcsolódnak.

Minden szempontból kiemelkedő fontosságú, hiszen ez az agyi terület az ember sajátossága. Franz Gall orvos és agykutató, a frenológia megalapítója, a 18. század végén elsőként helyezte fókuszába a különböző agyi területek beható vizsgálatát. Élete során számtalan állati és emberi koponyát gyűjtött, és többek között megfigyelte, hogy a TUDAGO területe, kifejezetten emberi vonás, az állatoknál ez a terület elmaradt a fejlődésben, vagy egyáltalán ki se fejlődött, így éppen ez különböztet meg minket az állatok ösztönös viselkedésétől. (megjegyzem itt még Darwin előtt járunk)

A TUDAGO területe együtt fejlődött az emberiséggel, és összehasonlítva az őskori ember, vagy akár a természeti népek koponyáját, jelentős méretbeli növekedést figyelt meg. Úgy gondolta, hogy ez lesz az az agyi terület, ami folyamatosan képes lesz a növekedésre, és fejlődésre, így a jövő embere egyre nagyobb koponya térfogattal büszkélkedhet.

Ez alapján kijelenthetjük, hogy a jelenben levés, és tudatos gondolkodás fejleszti, és növeli agyi kapacitásunkat.

Jól hangzik nem?

De akkor miért van az, hogy mégis időnk nagyon csekély hányadában tartózkodunk agyunknak ezen a területén?

Leszámítva a jógikat, szerzeteseket, akik életük egészében a jelenben maradást gyakorolják, nálunk átlagos földi halandóknál, sajnos az öntudatos állapotunk kevesebb mint 5 %. A maradék 95 % automatikus válaszok sorozatából áll, amit az agyunk hátsó részében tárolt, és rögzült adatokból húzunk elő.

Miért van ez így? Miért nem tudunk állandóan a jelenben tartózkodni?

A válasz erre agyunk másik jelentős figyelmet érdemlő területében a KIT ben található. 

A Közös Integratív Terület a domináns agyfélteke halántéklebenyében foglal helyet, ami a beérkező információkat figyeli, rendszerezi, majd összekapcsolja a már ismert és begyakorolt mintákkal. 

Amennyiben a kiértékelése során veszélyt érzékel, vagy valamit el szeretne kerülni, mint például egy fájó esemény megismétlését, befagyasztja a TUDAGO funkcióját és átkapcsolja a testet túlélő üzemmódra.

A KIT vezérel mindent, ami stressz helyzetben a túlélésünket támogatja, nem ad lehetőséget azonban új választásokra. Előhív, és lefuttat minden olyan modellt, ami egyszer már működött, vagy úgy gondolja jól szolgálhat, ami a hosszú távú memóriában, mint megoldó képlet is eltárolásra került.

Ezzel a homloklebenyből száműz a hátsó agyi területekre, így zárva el az utat attól, hogy a jelenben alternatív, jobban működő megoldásokat hozzunk.

Újra, és újra a régi sémák futnak, ami lehet nyerő párosítás akkor, ha egy felénk száguldó kamion elől kell elugrani az út széléről, de az esetek többségében inkább hátráltat.

A KIT az énképünk központja is, az ÉN VAGYOK meghatározója, ide kapcsolódnak a múltból hozott hitrendszereink, és ennek alapján az önértékelésünk, amit magunkról a világban elfoglalt helyünkről gondolunk. 

Mivel a túlélésünket helyezi fókuszba, ezért minden olyan emléket, és információt elfojt, ami fájdalmas, így nem képes egészben látni a képet, ezáltal elég nagy torzítással tudja csak meghatározni azt akik vagyunk, és ha rajta múlik akik lehetünk.

Szóval a KIT csak valódi vészhelyzetben a barátunk, de az időnk nagy részében az automatikus sémák kapcsolgatásával leginkább korlátoz.

És most gondoljuk végig hogy is van ez?

Van nekünk a TUDAGO ami kreatív és csak a jelen, nem tárol információkat a múltból, rövid távon nyerő, de nincs összehasonlítási alapja a már megtörtént állapotainkkal. Aztán van a KIT ami képtelen a jelen állapotra, csak a már begyakorolt, sokszor rosszul berögzült mintákat futtatja, és közben azt mondja ez vagy, ennyit tudsz, maradj életben, kerüld el a veszélyt, a fájdalmat, úgy sokkal jobb lesz nekünk.

Mi lehet akkor a segítségünkre, mi a megoldás?

Az integráció.

Amikor képesek vagyunk összekapcsolni és egyként működtetni agyunk minden területét, akkor a megfelelő ritmusban tudunk reagálni a minket ért hatásokra. Képesek vagyunk nyitott elmével a MOST-ban, a homloklebenyben tartózkodni, de valódi veszély esetén átkapcsolni az elhárító központba, majd újra vissza a jelen állapotba.

Mi kell ehhez?

Rugalmasság, és a múltban rosszul rögzült minták szelektálása, és átírása.

Ahogy átírtuk a fájdalmas emlékeket, nem lesz mit elkerülni, a KIT akkor irányít, amikor valóban szükséges.

És már hallom is, hogy na jó, de akkor ezt életem teljes tartamában csak lapátoljam?

Nem, nincs szükség az összes negatív minta átírására, a kellemetlen érzelmekkel kapcsolódó emlékeink is lehetnek hasznosak. Gondoljunk csak arra, hogy megégetem a kezem, és tudom, hogy nem nyúlok többet a tűzbe.

De törekedjünk arra, hogy a tartós stressz állapotokban elkezdjük az önvizsgálatot, mi az ami rosszul üzemel, mi az a bizonyos nyomógomb amire ugrunk, és honnan ered? Ha szükséges húzzunk egy vonalat, és szervezzük át teljesen az érintett élet területet, kérjünk segítséget, mert biztosak lehetünk benne, hogy már bent vagyunk a spirálban, és idővel se lesz jobb megoldásunk, mint amit már eddig is tudtunk. 

Rugalmasságot elérhetünk gyakorlással, ha minél több időt töltünk a MOST-ban. Mindenki hite szerint választhatja a tudatos jelenlét állapotát meditációval, jógával, sporttal, zenével, tánccal, kreatív tevékenységgel, bármivel amivel könnyen tud kapcsolódni, és egyszerűen csak jelen lenni. Ezekkel a módszerekkel folyamatosan erősítjük a TUDAGO-t így számíthatunk rá, hogy egyre inkább képessé válunk meghaladni önmagunk.

Gyors segítség lehet, stressz állapotban, és olyan helyzetekben, amikor nem látunk tisztán, egy egyszerű gyakorlat, amit a kineziológiai oldásokban is használunk, és magunknak is könnyen megcsinálhatunk. Egyik kezünkkel a homlokunk, másik kezünkkel a tarkónk átfogjuk (homlok-tarkó tartás), majd veszünk pár mély lélegzetet, és megfigyeljük ahogy a tenyereink között áramlik az energia. Ezzel összekapcsoljuk az első és hátsó agyi területeket, megnyugszunk és érkezhet pár használható gondolatunk is.