Miért fontos elköteleződni a párkapcsolatban?

A tegnapi kliensemmel való munka során jött fel az az alapvető elakadás, amit más pároknál is gyakran tapasztalok.

Jól indul a kapcsolat, szerelemben, hasonló az érdeklődés, klasszikusan mondva, összeillenek.

Jók az alapok ahhoz, hogy tartós legyen, így évek telnek el, majd egyszer csak kialakul egy folyton ismétlődő súrlódás.

Majd veszekedés, kifordulás, és távolodás.

Mivel „szeretik egymást” újra és újra megpróbálnak közeledni, ami csak rövidebb ideig működik. Végül bántóvá válik a kommunikáció, és romboló stresszel teli lesz a kapcsolat.

Ezen a ponton, vagy szétválnak az utak, vagy kitekintenek a kapcsolatból, és egy harmadik félnél találnak nyugalmat.

De mi történt?

Ahogy a tegnapi történet esetében, és más pároknál is gyakran előfordul, hogy nem tudják átvinni a kezdeti romantikus fázisból a kapcsolatot az elköteleződés szintjére.

Bár ezt kommunikálják egymás felé, de fizikailag nem történik változás.

Nem költöznek össze, nem vállalják a közös életet. Félig történik meg, csak egy fiók és két polc szintjén, nyitva hagyva egy kiskaput a menekülésre. Ingáznak a kapcsolatban, amit sokszor a korábbi házasságból született gyerekek „érdekében” tesznek.

A valóságban az történik, hogy egyik (vagy mindkét) fél „nemet mond” a kapcsolatra.

Az, aki nem tud elköteleződni, tudatalatt azt az üzenetet közvetíti a párjának, hogy még várok egy jobbra. Még nem vagyok biztos benned, magamban, a kapcsolatban.

A kezdeti időszakban ez normális, de ha évek alatt sem jut tovább a kapcsolat erről a szintről, akkor elindulhat a szétforgácsolódás. 

A közös együttlétekre rávetül a kudarc érzése, a nem vagyok elég jó, a nem akarnak engem teljesen csalódása.

Ebből a frusztrált állapotból, hogy oldjam a belső feszültséget, elindul a másik kritizálása, piszkálása. A veszekedések állandósulnak, míg végül a közelség helyett, a távolság lesz a megnyugtató.

Lassú kivérzése ez a kapcsolatnak, mert egyik fél se ismeri fel, vagy felismeri, de képtelen vállalni annak az igényét, hogy többet szeretne.

Amit sokan nem vesznek számításba, hogy a kapcsolat maga is egy entitás ami energiával bír. A te meg én állapotából úgy lehet hosszú távon is jól működő, kiegyensúlyozott párkapcsolatot fenntartani, ha szem előtt tartjuk ezt.

A kapcsolat mint kettőnk közös halmazából kialakult energia, ugyan úgy figyelmet és törődést igényel. 

Akár csak a személyes élet útnak, a kapcsolatnak is van egy fejlődési íve, ami ha megtörik, akkor az energia elakadása rombolást okozhat.

Ismerkedés, közeledés, a kapcsolat elismerése, felvállalása, összeköltözés, házasság, gyermek, mint a közös teremtés csúcspontja.

Ha idősebb korban jön létre a kapcsolat, vagy valamiért már nem vállal a pár gyermeket, akkor más közös teremtéssel tudják életben tartani a kapcsolatot. Közös hivatás, közös hobbi, valami olyan közösen végezhető tevékenység, ami mindkét fél számára nagy öröm, ami inspirálja a fejlődést, és fokozatosan energiával tölti fel a közös életet.

Ezek olyan alapvető dinamikák, amik ösztön szintjén nagyon mélyen élnek bennünk. Persze modern világ meg minden, és divatos a poligámi, meg mingli, meg mindenféle, ahogy nekem jó kapcsolati forma… nem vitatom el, hogy van, akiknek pont így lesz harmonikus az élete.

Mégis az a tapasztalatom, hogy a legtöbben szívünk mélyen biztonságra vágyunk. Arra, hogy aki velem van mélységeiben is kapcsolódjon velem, olyan fajta intimitásban, ami különleges, egyedi, és csak a miénk. Ehhez a kulcs pedig az, hogy ne törjük meg a közös növekedést, folyamatosan építsük, és tudatosan tegyünk a kapcsolatért.

Ha valamiért itt mégis nehézség támad, érdemes megnézni, hogy miért akadtam el. Mi az ami a háttérben a megtorpanásom okozza. Az önismereti utat nem érdemes megspórolni, mert ez az ami valódi változást hozhat.