Mik azok a transzgenerációs minták és hogyan jelennek meg a nők életében?
A transzgenerációs minták olyan viselkedések, érzések, és gondolatok, amelyek generációról generációra öröklődnek a családban. Ezek olyan azonosságok, amit ugyan úgy csinálunk, mint valamelyik felmenőnk.
Biztos hallottad már a mondást, hogy: „Nem esett messze az alma a fájától!”
Ez nagyon igaz, és van, hogy pozitív tulajdonságokra utal. Ilyenkor szeretünk olyanok lenni mint a szüleink, nagyszüleink, hiszen amit csinálunk, az jó dolgokat hoz az életünkbe.
Vannak olyan mintázatok is, amik nehéz helyzeteket teremtenek, szenvedéssel vagy fájdalommal járnak. Ezeket leggyakrabban nem látjuk, hiszen az emberi természet sajátossága, hogy igyekszik a fájdalmakat elkerülni. A háttérben azonban hatnak ránk, így észrevétlenül viselkedünk úgy, ahogy valamelyik drámai sorsú ősünk. A transzgenerációs minták öntudatlanul formálják a személyiségünket, az emberi kapcsolatainkat, és a sikereinket is befolyásolhatják.
Többféle módon is leképezhetjük a szüleinket, hiszen gyerekkorban látjuk őket, halljuk ahogy beszélnek, és tapasztaljuk az élet változásaira adott reakcióikat. Ezek a minták úgy jönnek tovább velünk a felnőtt létbe, hogy tudatosan vagy tudattalanul lemásoltuk őket.
Azonban van egy láthatatlan szál is, ami genetikalilag öröklődik tovább. Talán sose láttuk a dédmamát, mégis megjelenhet az életünkben, ahogyan ő érzett, ahogy cselekedett, amilyen nehézséggel került szembe. (Az epigenetika foglalkozik ezzel, itt most nem térnék ki a tudományos hátterére, de izagalmas terület, ajánlom a figyelmedbe, ha mélyebben is érdekel.)
A transzgenerációs minták ilyen formája gyakran erős érzelmi traumákból vagy olyan megrázó életeseményekből erednek, ahol nem tudott teljesen kifejezésre jutni az átélt fájdalom, harag, szomorúság, így az energia elakadt, de a lenyomata megmaradt.
Ez lesz, az a tipukus érzés, amikor van bennem egyfajta diszkomfort, mintha nem is én lennék egy szituációban, túl erős reakciókat adok egy helyzetre, mintha nem is a saját életem lenne.
A Női Problémák és Az Öröklött Minták
A transzgenerációs minták különösen nagy hatással lehetnek a nők életére, hiszen nőként az érzéseink, sokkal nagyobb mértékben hatnak ránk, és jutnak kifejezésre. Könnyebben férünk hozzá a belső világunkhoz, az érzéseink hullámzása arra ösztönöz, hogy megoldásokat keressünk a lelki problémákra.
Az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, önértékelési zavarok, a félelem, szorongás, akár a testképpel kapcsolatos elakadások, de a párkapcsolati nehézségek is öröklődhetnek anyákról a lányaikra.
Ahogyan megélem magam nőként, amennyi sikert engedek be az életembe, ahogy kifejezem a nőiségem vagy ahogy megélem az anyaságom, mind- mind lehet, egy olyan transzgenerációs minta, ami a női vonalon átadódott.
Például, ha egy nagymama gyerekként erőszakos helyzeteket élt át, lehet, hogy az érzéseit és félelmeit, még ha nem is szándékosan, továbbadja a lányának, aki aztán továbbadja a saját lányának. Így később, a lány olyan párt választhat magának, aki bántalmazza, lekezelően bánik vele, és méltatlan helyzetekbe sodorja. Ezzel, megszületik ugyan az az érzelem, amit a nagymama is átélt, hogy nem kellett, nem szerették, nem becsülték meg.
A nők egyre inkább megküzdenek a társadalmi nyomással is, mint amilyen a tökéletes anya, feleség, munkavállaló szerepének elvárásai, ami tovább nehezíti a „rosszul működő minta” feloldását. Tudattalanul azt élhetjük meg, hogy ez a normális, más nők is így csinálják, ilyen a női sors, ezért a kötődés erős lehet. Előfordulhat, hogy bár keressük a válaszokat a megrekedésünkre mégis, mintha egy láthatatlan kéz elszabotálná, hogy valóban változtatni tudjunk rajta.
Hogyan oldhatjuk fel a Transzgenerációs Mintákat?
Talán, már hallotál a családállításról, ami napjainkban egy népszerű módszer a transzgenerációs minták feltárására és feldolgozására.
Akár csoportban, akár egyéni konzultációban választod, a módszer segít megérteni és látni, hogy a családi dinamikában milyen szerepet játszunk, és hogyan hatnak ránk a múltbéli traumák és minták.
A családállítás lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk és elengedjük azokat a mintákat, amelyek már nem szolgálnak minket, és lehetővé teszik számunkra, hogy új utakat találjunk, és szabadon, a saját választásaink szerint éljünk. (A családállítás módszeréről itt találsz egy rövid összefoglalót.)
A csoportban való önismereti munka azonban, nem mindenkinek komfortos. További szorongást okozhat, idegen emberek előtt felvállani amiben vagyunk, a fájdalmunk, a bűntudatunk, a nehézségeink miatti szégyen érzetünk.
Az Egyéni Állítás jó választás lehet ebben az esetben, vagy akkor is, ha valaki egyszerűen nem szeretné megoszatni „mindenkivel” a történetét. (Bővebben olvashatsz róla itt.)
Közel 10 évnyi csoport vezetés után, az a személyes tapasztalatom, hogy a csoportos állítások után sokszor maradnak kérdések is. Ezek megválaszolására több idő szükséges mint, amit egy csoportos nap kerete megenged. Ilyenkor, szintén segítség lehet egy konzultációs folyamat, amiben tovább lehet bontani az átélt tapasztalásokat.
Az Önismeret és a Gyógyulás Útja
A gyógyulás első lépése felismerni a transzgenerációs mintákat, és megérteni miért is volt fontos számomra, hogy ugyan azt az utat kövessem. A mélyebb megértés által, megszülethet bennem egy új irány, és tudatosíthatom, ki az aki valójában én vagyok, mi az ami nekem fontos.
A következő lépés, a tudatos változtatás. Más nem teheti meg helyettem, én vagyok az aki fel tudja építeni magában az új életét, új döntésekkel, új cselekedetekkel.
Sokszor, ez az utazás tovább tart mint gondoljuk, hiszen egy régóta fennálló probléma, egy olyan szokás átírása, amit eddig öntudatlanul működtettünk, makacsul kitarthat.
Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy a múltunk, még ha nehézségeket is hozott, segített azzá válni, akik ma vagyunk.
Az önismeret és a változás ösvénye nem mindig könnyű, de hozzájárulhat az önszeretet, a belső egyensúly, és a személyes növekedés megteremtéséhez.
A múltban rejlő sebek feltárása, és gyógyítása közben rátalálunk a saját erőnkre, ami segít a jelenben jobbá válni, és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.
Ragán Alíz
