Wilfried Nelles Tudatszintjei - az Önismeret Térképe
Világunkban megfigyelhető, hogy minden létező egyfajta növekedési utat jár be.
Minden leszületés esélyt ad a fejlődésre, hogy a lélek földi élete végén, érettebb tudati minőségben térhessen haza, majd új tervekkel, új tanulási lehetőségekkel, magasabb körön folytassa útját.
A lélek megszületése után, automatikusan a testtel kezdi azonosítani magát, és szépen lassan, a környezetből felvett ingerek hatására, rákövül a test képe. Azt hiszi ez Ő maga. Jó esetben, ha már kiélte a fizikai sík nyújtotta örömöket, innen kezdődik meg az utazása a magasabb tudatszintek felé. Végül, még földi élete során megtapasztalja, és megérti, hogy Ő nem a Teste, hanem Egy a Mindenséggel. Természetesen nem könnyű örök létezőként, testbe zártan túllépni a matéria árnyékán.
Wilfried Nelles Tudatszint meghatározása segítségünkre lehet a spirituális fejlődésünkben.
Nelles hosszú évekig Osho tanítványaként kereste a létezés igazságát, és a megvilágosodást. Később visszatérve a hétköznapi életbe, a családállítással kezdett foglalkozni. Ez volt a hiányzó láncszem, itt talált rá a gyökereire, és itt érkezett meg önmagához. Már nem kereste a megvilágosodást, így egy alapvető igazság talált rá:
„A lényeg nem az, hogy eljussunk valahová és jobb tudatra tegyünk szert. A lényeg az, hogy élni tudjunk azzal és abban, ami van. Ha ez történetesen az ego, akkor úgy van jól. Ha valami más, az is rendben van.”
A tudat hét szintje
A tudat első szintje, a test energia központjaiból a Gyökér csakrának felel meg. Ez az Ösztön szintje. Ide tartoznak az alapszükségleteink, mint az evés, az ivás, de a szeretkezés is. Itt minden a lét fenntartására, és a túlélésre irányul, így mindezt az ösztöneink vezérlik, ami szerencsére nagy boldogság érzéssel jár együtt. Nehéz innen elszakadni, hiszen ez egyúttal megfelel az élet első szakaszának is, ami az anyaméhben való növekedés, az egység élmény érzését adja. Ez az Egységtudat.
A második szint a hara, azaz a Köldökcsakra. Itt már túllépünk az ösztön szintjén, és fontossá válik az egyensúly megtalálása, valamint a biztonság érzése. Ez az élet második szakaszának felel meg, a gyermekkor, és ez a a Csoporttudat, a „mi” megtapasztalásának szintje. Itt a gyermek már elkülönül az anyától, de még erősen összekapcsolódik vele. Legfontosabb jellemzője az odatartozás, a tartoznom, kötődnöm kell valahova érzése.
A tudat harmadik szintje a Napfonatcsakra. Ez az ego központja, az akaratunk, a hatalom, és az uralom mások és önmagam felett. Ez a szint felel meg a fiatalkornak, a lázadás éveinek, ekkor válunk le a „mi” érzéséből, ekkor kezd kialakulni az identitásunk, ez az Én-tudat szintje. Ez az elszigetelődés megtapasztalásával jár, de egyben innen lépünk a saját utunkra is, mert ez az Én-érzés sarkall önismeretre, és önfejlesztésre. Az innen való tovább jutást nehezíti, hogy az ezen a tudati szinten megélt érzések az én-központúságuknál fogva nagyon intenzívek. Jellemzője a kétely, és a túlzott gondolkodás. Sok esetben nyomasztó érzésekkel teli világ ez, mégis hatalmas erő rejlik benne, mert csak az én különválása és megtapasztalása után juthatunk fel a Szívbe.
A negyedik szint a Szívcsakra tere. Mérhetetlen vágyat érzünk arra, hogy feljussunk a szívbe, mégis nagyon frusztráló, félelmekkel teli. Amit az előző szinteken felépítettünk, és Én-valóságunkról hittünk, azt gyakorlatilag el kell dobjuk ahhoz, hogy csatlakozni tudjunk ide. Ez felel meg a fiatal felnőtt kornak, ez az Összetartozás-tudat. A bizalom, az odaadás, és az önfeladás jellemzi. Itt újra összetartozónak érzem magam, de már egészen más minőségben. Képessé válunk arra, hogy az itt átélt szeretetet megosszuk másokkal is, ez a párkapcsolat és a családalapítás tere.
Az ötödik szint a Torok csakrához köthető. A hang, a kommunikáció, a kifejezés, a kreatív alkotó erő megnyilvánulásának szintje. Ide tartozik a spiritualitás, a látás, és a tudás képessége. Ez felel meg az érett felnőttkornak, itt születik meg a Küldetéstudat. Itt értjük meg először, hogy egy magasabb tudat kifejeződései, egyfajta jelenlét vagyunk. Erős elhivatottság ébred bennünk a szolgálatra.
Ez a vízió irányít a hatodik szintre, a Harmadik Szem csakrába. Ez már majdnem a végpont, mert itt kezdünk el tisztán látni. Nem hinni, nem gondolkodni, és nem is érzékelni, hanem egészen tisztán látni a dolgokat a maguk teljességében. Ez az öregkor, a Teljességtudat. Itt találom meg a „vagyok, aki vagyok érzését”, a lét egyszerűséget és a nyugalmat. Itt újra egyedül vagyok, de önmagamban kiteljesedve, a transzcendens állapotában, téren és időn túl. Látom az Egységet, de még nem olvadtam össze vele.
Ez a végpont, a Koronacsakrában, a hetedik szinten jön el. Ez a teljes megvilágosodás, az Össztudat szintje, a halál. Itt már nincs semmi, nincs mit megtapasztalni, mert teljesen feloldódunk a létezésben, Eggyé válunk a Mindenséggel.
Ha érdekesnek találtad, akkor ajánlom figyelmedbe Wilfried Nelles: Az életben nincs visszaút című könyvét, melyben bővebben olvashatsz erről.
Ragán Alíz
